1. |
Jegenyefák
04:07
|
|||
Azt akarod, amit másoktól láttál,
Hogy akarnak,
Ők is másoktól vették,
Ijedten lesték ki, mikor még
Föld volt a körmeik alatt.
Ha velem laknál,
Tudnád, hogy nem vagyok otthon,
Ha látnál, látnád, ahogy kibontom magam minden héten.
Kint a réten repülő csészealjak zúgnak
Csak azért, hogy halljad
A zúgást, talán
A világ is ilyen,
Az biztos, hogy nem kevesebb,
Az biztos, hogy nem,
Az biztos, hogy nem.
Úgy áldozol, hogy már nem hiszel,
De a szíved azért elviszed
A víznek a túloldalára,
Fog, mint a frissen festett pad,
Csöpög belőle a tinta,
Azzal karcolják a jegenyefák
Fel az égre, hogy ma este zárt kapukat
Dönget mindenki, aki igazi csöndet akar.
Azzal karcolják a jegenyefák
Fel az égre hogy ma este zárt kapukat
Dönget mindenki, aki igazi csöndet akar.
Azzal karcolják a jegenyefák
Fel az égre, hogy ma este zárt kapukat
Dönget mindenki, aki igazi csöndet akar.
Úgy áldozol, hogy már nem hiszel,
De a szíved azért elviszed
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
Nem számít miért, csak az,
Hogy az óriás hazaviszi a szívét
|
||||
2. |
Te nem
04:31
|
|||
Nyitva ajtó, bent a lábad, hátul függöny,
Félrehúzod, meglátnak, muszáj leülnöd.
Te nem egyedül vagy! Te nem egyedül vagy!
Te nem egyedül vagy! Te nem egyedül vagy!
Cigaretta be a szájba, gyufa, súrlódás, láng.
Füst beszívva, szem lecsukva, lassú dobbanás-sorozat.
Te nem te vagy! Te nem te vagy!
Te nem te vagy! Te nem te vagy!
Vak repülőgép-vezető az apám,
Azt hiszem én is hasonlítok ma rá.
Jó, hogy tele vagyunk kuponokkal,
Mert a szemközti plázában
Épp lélek-leértékelés van.
Jó, hogy tele vagyunk kuponokkal,
Így még megvehetjük azt, ami kell,
De siess, mert az ufók ma érkeznek.
A kutyád majd megtanít ülni, ha
Ezer év után végre hazaérsz,
Ha hazaérsz.
A kutyád majd megtanít ülni, ha
Ezer év után végre hazaérsz,
Ha hazaérsz.
Ez nem az a rész, ahol megszólalsz, ez
Nem az a rész, nem az a rész.
Kevesebb vagy, mint te, pedig többnek kéne lenned,
De ami három cseppel több itt, az máshol mérve
Egy pohárral kevesebb.
Erre nincsen tréning,
Ezért még kevésbé helyes lelépni,
Ezért még kevésbé helyes lelépni.
Te nem te vagy! Te nem te vagy!
Te nem te vagy! Te nem te vagy!
|
||||
3. |
Óriások vagyunk
02:58
|
|||
Óriások vagyunk,
A talpunk alatt felsír sok bogár,
Felhőkből gyúrunk
Sovány életet, pár kis szobát,
És senki nem érti,
De mintha mindenki tudná,
Ha hátradőlnek, megijednek,
És úgy tesznek, mintha unnák.
Óriások vagyunk,
Alattunk virágok sikoltanak,
Télen nyarat hordunk,
Nyáron telet, ősszel, ami marad,
És senki nem érti,
De mintha mindenki tudná,
Ha hátradőlnek, megijednek,
És úgy tesznek, mintha unnák,
És senki nem érti,
De mintha mindenki tudná,
Ha hátradőlnek, megijednek,
És úgy tesznek, mintha unnák.
A falak között magát adja
Az, hogy a te magányodban
Gyerekrajzokat firkálsz a falra,
Körvonalazódik minden,
A frissre szagolt réteiden
Ott napozik minden halott csillag.
|
||||
4. |
Ha velem vagy
02:36
|
|||
Ha tüzet kérek, te cigit adsz,
Láttalak már, tudom ki vagy,
Ha otthonra vágyom, hát otthon hagysz,
Hogy egyedül nézzem a műsorokat,
Még a kamu kártyajósok se sok jót jósolnak,
Ha velem vagy,
Ha velem vagy,
Ha velem vagy,
Ha velem vagy.
Te vagy a könnyelmű mostohám,
Le vagy leplezve,
Te vagy a számra fagyott torz vigyor,
Minden állomáson iszol,
Belül erdőket égetsz,
Nem ismered a szót:
Elég,
Elég,
Elég,
Elég.
Nem te mondod ki a szót, az utolsó szó a csönd lesz!
Nem te mondod ki a szót, az utolsó szó a csönd lesz,
Nyugodtan hátradőlhetsz.
Te vagy a könnyelmű mostohám,
Le vagy leplezve,
Te vagy a számra fagyott torz vigyor,
Minden állomáson iszol,
Belül erdőket égetsz,
Nem ismered a szót:
Elég,
Elég,
Elég,
Elég lesz már.
|
||||
5. |
Nincsen időm
03:02
|
|||
Nincsen időm
Megetetni a kutyát,
Lefektetni a gyereket,
Megcsinálni a leckét,
Kivinni a szemetet.
Nincsen időm dolgozni,
Se megvárni téged,
Pedig ha lenne időm,
Akkor nagyon
Szeretnélek,
Szeretnélek.
Nincsen idő,
Hova tűnhetett el?
Folyton csak várok és túl sok a dolgom,
Az élet meg ezzel megy el.
Nincsen idő,
Hova tűnhetett el?
Folyton csak várok és túl sok a dolgom,
Az élet meg ezzel megy el.
Nincsen időm
Átgondolni a dolgokat,
Felkeresni az apám,
Pszichoterápiára járni,
Hát igen, az embernek nincs ideje manapság,
Nincs ideje manapság.
Nincsen idő,
Hova tűnhetett el?
Folyton csak várok és túl sok a dolgom,
Az élet meg ezzel megy el.
Nincsen idő,
Hova tűnhetett el?
Folyton csak várok és túl sok a dolgom,
Az élet meg ezzel megy el.
Nincsen idő,
De van élethazugság,
Van ez az élethazugság,
Van ez az élet.
|
||||
6. |
Megnémultak az órák
03:13
|
|||
Nem voltam eleget melletted,
Túl sokat néztem a felhőket,
Rosszul jár, aki egyfolytában
Esőre készül.
Hideg formákból építettem
Egy bejárhatatlan várat,
Nélküled bolyongtam benne,
Mint egy csapdába esett puha vadállat,
És megnémultak az órák,
Akartam mondani valamit,
De nem találtam szót rá,
Odatoltam az orrommal eléd
A hallgatásom.
Túl sokat készültem holnapokra,
Túl sokat rágtam a körmeim,
Lekéstem buszokat,
Futottam a vonatok után,
És megnémultak az órák,
Akartam mondani valamit,
De nem találtam szót rá,
Odatoltam az orrommal eléd
A hallgatásom.
És megnémultak az órák,
Akartam mondani valamit,
De nem találtam szót rá,
Odatoltam az orrommal eléd
A hallgatásom.
|
||||
7. |
Partra vetett hal
02:50
|
|||
Lemetszik rólam az ágakat,
Hogy beférjek a házakba,
Hónapok óta sötét van,
A múló idővel mérem a lázamat,
És a vizet cipelő asszonyok tekintetébe esem,
És attól félek, hogy ott megfulladok, mint egy partra vetett hal.
Ha földet ér a zuhanás, még jó kezekben vagy ma,
Vonatsínre kötözte szívét, mégis hazavitte, asztalra
Tette, és szótlanul nézett körbe, a szája felfele állt,
Tudta, hiába rakja zsebre a kezét, ha az már eljárt.
Lemetszik rólam az ágakat,
Hogy beférjek a házakba,
Hónapok óta sötét van,
A múló idővel mérem a lázamat,
És a vizet cipelő asszonyok tekintetébe esem,
És attól félek, hogy ott megfulladok, mint egy partra vetett hal.
|
||||
8. |
Repülőt hajtogatok
03:58
|
|||
Repülőt hajtogatok a városból
És beledobom a hajadba.
A kocsmák éjfél körül bezárnak,
De ne aggódj nem hagylak magadra.
Messziről jöttél, de otthon vagy,
Nevezzük ezt el otthonnak.
Ismeretlen út áll előtted,
Nincsenek többé már felnőttek.
A helyek éjfélkor bezárnak,
Ebben a sötétben téged sem látnak,
De nem kell elbújnod, hiába
Hogy messziről jöttél, ha most otthon vagy,
Nevezzük ezt el otthonnak,
Messziről jöttél, de otthon vagy,
Nevezzük ezt el otthonnak.
Messziről jöttél, de otthon vagy,
Nevezzük ezt el otthonnak.
Messziről jöttél, de otthon vagy,
Nevezzük ezt el otthonnak.
|
||||
9. |
Minden úgy múlik el
02:47
|
|||
Hány képernyő kell még ahhoz,
Hogy kevésbé félj,
Milyen szerek használata,
Hogy ne gondold, hogy a végén
Minden úgy múlik el,
Mintha nem is lett volna itt?
Egy szegény bamba óriás
sírva keresi a lábnyomait.
Minden úgy múlik el,
Mintha nem is lett volna itt,
Egy szegény bamba óriás
Sírva keresi a lábnyomait.
Hányszor kel még úgy fel a nap,
Hogy nem marad éjszaka,
Hányszor lesz még úgy éjszaka,
Hogy nem emlékszel a napsugarakra?
Minden úgy múlik el,
Mintha nem is lett volna itt,
Egy szegény bamba óriás
Sírva keresi a lábnyomait.
Minden úgy múlik el,
Mintha nem is lett volna itt,
Egy szegény bamba óriás
Sírva keresi a lábnyomait.
Minden úgy múlik el,
Mintha nem is lett volna itt,
Egy szegény bamba óriás
Sírva keresi a lábnyomait.
|
||||
10. |
||||
Azt hitted menni fog
Hazugságokkal is,
Azt hitted megleszel
Mások nélkül.
Azt hitted könnyű lesz,
Hosszú nagy nyár,
Ha néha beborul,
Fájdalom-csillapítót találsz.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Azt hitted könnyebben
Elalszol majd,
Alvajáró leszel egy tetőn,
És nézed a csillagokat.
Jobb ha te is tudod,
Hogy nem fog menni,
Mások nélkül nem lehet
Magadnak lenni.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Inkább lennél megint veszélyben,
Inkább lennél megint veszélyben,
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
Mint hogy magadba bezárva,
Mint hogy magadba bezárva.
|
||||
11. |
Ki az aki vigyázna rám
03:48
|
|||
Elkaplak akkor is, ha nem létezel,
Én vagyok a hunyó és emlékezem,
Végtelen erdőbe ejtőernyővel érkezem,
Végtelen erdőbe érkezem.
Színesek az álmok, ha otthon vagyok,
De néha hónapokig fennakadok
Egy kegyetlen fának a legfelső ágán,
Na ilyenkor ki az aki vigyázna rám?
Színesek az álmok, ha elutazok,
Rám mosolyognak a vonatablakok,
De van, hogy az egész csak áll,
Na olyankor ki az aki vigyázna rám?
Nincs fent a nap és minden megáll,
Na olyankor ki az aki vigyázna rám?
Nincs fent a nap és minden megáll,
Na olyankor ki az aki vigyázna rám?
Nincs fent a nap és minden megáll,
Na olyankor ki az aki vigyázna rám?
|
Streaming and Download help
If you like Hold Utca, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp